Mi volt a probléma? Az elmúlt évtizedekben az erdőgazdálkodásban uralkodó szemlélet hatására az elszáradt, korhadt és kidőlt, elpusztult fáktól folyamatosan megtisztították az erdőt. Mindezek következtében az erdei életközösségekből hiányzik a lebontó szervezetek létezéséhez, a táplálékláncban rájuk épülő magasabb rendű állatfajok fennmaradásához, valamint a humusz újratermelődéséhez, a talajerózió meggátolásához is nélkülözhetetlenül szükséges holt faanyag. Ez az állapot olyannyira beívódott a köztudatba, hogy a közvélemény számára az "erdő" fogalma egybefonódott az utolsó gallytól is megtisztított, parkszerű képet mutató erdővel.

Milyen megoldást alkalmaztunk? Az erdei életközösségbol hiányzó holtfaanyag pótlása több különbözo technika alkalmazásával történt. Az orségi és koszegi erdotömbök vonatkozásában a legtöbb holtfát az elore kijelölt fák ledöntésével és erdei talajon hagyásával hoztuk létre. Az így létrejött „fekvo holtfa” az egyik legfontosabb alappillére számos védett rovarfaj jelenlétének. A fák egy másik része gyuruzésre került. Ennek során a fa állva maradt, azonban egy arasznyi széles gyuruben eltávolításra került a fakéreg és átvágásra kerültek a fa szállítószövetei. Ennek hatására a víz- és tápanyagáramlás megállt a fában, így az fokozatosan állva elszárad, élohelyet adva jelentos mennyiségu rovar, madár és denevér számára. A harmadik módszer a fák csonkolása volt, mely során alpinista módszerrel a fa koronáját levágták, így a fa törzsének egy darabja maradt meg a lábon álló fából. Az így fennmaradó facsonk, a beleköltözo rovarokkal a Koszegi-hegység vonatkozásában speciális táplálkozóhelyként fog szolgálni a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs számára. A beavatkozások hatására az érintett erdotömbök természetessége jelentosen javult.

Mi az a holtfa? A holtfa nem más, mint a fák már nem élő faanyagának összessége egy területen. Ide tartoznak az idős fák száraz ágai, az elpusztult, de még álló fák, a félbetört álló facsonkok, a kidőlt, földön fekvő fatörzsek, a földből kifordult gyökérzetükkel együtt, a fák elhalt, földre került darabjai, ágak gallyak, kéregdarabok is. A holtfa felsorolt megjelenési formái folyamatos átalakuláson mennek át: lebomlanak és humusszá alakulnak. Ez a folyamat akár 20-200 évig is eltarthat. Ezen idő alatt a holtfa anyaga felaprózódik, felpuhul majd a talajjal válik egyenlővé, azonban pillanatnyi állapotától függetlenül mindvégig holtfának hívjuk.  A holtfa tehát méretét és állagát tekintve nagy változatosságot mutat.

Miért van szükség a holtfára? A holtfa az erdő működéséhez alapvetően szükséges alkotóelem.

  • A holtfa biztosítja a szerves anyag utánpótlását, nedvességet, tápanyagot raktároz és ideális feltételeket biztosít a fák magjainak csírázásához, a magoncok növekedéséhez. A holtfa tehát fenntartja az erdőt alkotó fák szaporodásához és növekedéséhez szükséges környezeti feltételeket.
  • A holtfa élőhelyet biztosít azoknak az élőlényeknek, amelyek abból táplálkoznak vagy azon élnek.
  • Az erdei vízfolyásokban és állóvizekben felgyülemlő holtfa különleges víztereket alakít ki, amelyekben számos vízi élőlény él.
  • A talajon fekvő holtfa meggátolja a talajeróziót, a heves esőzések alkalmával jelentkező talajlemosódást. Lassítja a felszíni vizek lefolyását, csökkenti az árvízveszélyt.
  • Hosszú távú szénraktárként működik, mérsékli az üvegházhatást.

Tévhitek a holtfával kapcsolatban (A WWF: Holtfa - az élő erdőkért c. kiadványa alapján - átdolgozva)

  • tévhit – A „tiszta” erdő az egészséges. A holtfától, cserjéktől, lágyszárú növényektől, hangyabolyoktól megtisztított erdő nem egészséges. Ugyanis ezek a hiányzó életformák, élő és holt lények számtalan másik élőlény számára jelentenek életlehetőséget. Utóbbiak „cserébe” megvédik az erdőt a betegségek okozta nagy pusztulásoktól, az időjárás szélsőségeitől. Általuk stabilabb, ellenállóbb lesz az erdő.
  • tévhit – A túl idős korú erdők problémát jelentenek. A helyzet az, hogy az általunk idősnek látott erdők valójában csak gyenge középkorúak. Az egyébként 300 évig is elélő tölgyeket legfeljebb 120 éves korukban kivágják. Emberi léptékkel mérve ez 40 éves kort (sem) jelent!
  • tévhit – A halott fák a betegségek melegágyai. Valójában a holtfa elsősorban ragadozó és parazita rovarok élőhelye. Ezek az élőlények a fákat károsító rovarokkal táplálkoznak, míg például az erdők egyik legnagyobb ellenségének tartott szúbogarak élő és nem holt fában költenek.
  • tévhit – Csak a fiatal a szép. Korunk és kultúránk egyik központi gondolata a fiatalság megőrzése. Mindenki erre törekszik, ennek fontosságát sugallja a média. Nem csoda, hogy az idős, és főként a holt fát nem hogy tisztelnénk és óvnánk, de egyenesen üldözendőnek tartjuk. Az ilyen fákkal teli erdő a mai ember szemében elhanyagolt.
    A természeti népek kultúrájában ezzel szemben az életkort tisztelik, akár emberről, akár fákról legyen szó. Ha időt szánunk egy idős élő vagy holt fa szín- és formavilágában való elmélyedésre, a valódi szépséget és nyugalmat tapasztalhatjuk meg.
  • tévhit – A holtfa tűzveszélyes. Az erdőtüzek megelőzése érdekében a tüzek terjedésének megakadályozása céljából létesített, un. tűzpásztákból a holtfa eltávolítható, egyéb helyeken a holtfa nem növeli a tűzveszélyt.
  • tévhit – A holtfa veszélyezteti a kirándulók testi épségét. A túraútvonalak mellől a dőlésveszélyes holtfák eltávolíthatóak, egyéb helyeken a veszély eltörpül a fakitermelés során fennálló kockázatok mellett.
  • tévhit - A holtfához kötődő élőlények „majd megoldják” ha nincs elég holtfa egy területen, odébbállnak és keresnek maguknak. A helyzet az, hogy nem oldják meg, mert nem tudják megoldani. Az odvas fákban élő rovarfajok jelentős része például képtelen néhány 10 méternél többet repülni. Ha ilyen távolságban nincs odvas fa, az állat elpusztul. A hazai 26 denevérfajból 24 (!!!) odúlakó! A ma épületlakóként számon tartott denevérek többsége faodú híján lett épületlakó, az épületekben azonban az ember veszélyezteti őket. A hazai énekesmadarak 35 %-a odúlakó. A legritkább hazai harkály, a fehérhátú fakopáncs táplálékát döntő részben fekvő holtfán vagy facsonkon szerzi. A zengőlegyek 115 faja szinte kizárólag pusztulófélben lévő, teljesen még el nem halt fában fejlődik! Az erdei gombafajok mintegy 3-e korhadó fákon él, ezeknek majdnem fele veszélyeztetett hazánkban.

Elegendő holtfa van a hazai erdőkben? Általában nem. A gazdasági erdőkből folyamatosan, eltávolítják, így ott alig-alig találunk vastag holtfát. A természetvédelmi oltalom alatt álló erdőkben sem sokkal jobb a helyzet holtfa terén. Az erdőrezervátumok és a fokozottan védett erdők kezeletlen részein jelentősen több holtfát találunk, a természetes erdők holtfa készletének átlagos mértékét azonban még ezek sem érik el minden esetben.

Mit tehetünk a holtfa mennyiségének növelése érdekében? Az erdőgazdálkodás alól mentesített területek kiterjedésének növelése jótékonyan hat a holtfa helyzetére is. Ahol gazdálkodás, fakitermelés folyik, ott ennek során vissza kell hagyni a korábbiaknál több idős, odvasodó fát, facsonkot, fekvő törzset. Nagyon fontos, hogy ezeket a fakitermelések befejezését követő években sem szabad eltávolítani, tehát a lakossági fagyűjtés-ágszedés során is kímélni kell a holtfának legalább egy részét, elsősorban a vastag holtfát. Ahol a korábbi évtizedek „túlságosan gondos” erdőkezelése teljesen és folyamatosan megtisztította a holtfától az erdőt, ott célszerű mesterségesen elősegíteni a holtfa képződését, néhány törzs meggyűrűzésével, ill. a tő (talaj) felett 1-2 méterrel elvágott facsonkok képzésével.


Nádasdi-fennsík | Lápok | Patakok | Holtfa | Ritka fafajok ültetése | Hangyaboly | Madár- és denevérodúk | Lágyszárú növények | Madárvédelem | Tavak