Mi volt a probléma? Az erdővel borított, jelentős részén lefolyástalan területről a múlt század közepén az akkori erdőgazdálkodási elveknek megfelelően a vizeket mesterséges vízelvezető árkokkal lecsapolták. A felszínig vizes terület, melyen kiterjedt zsombékosok, tőzegmohaláp foltok voltak, a drasztikus beavatkozást követően erőteljesen száradni kezdett. A szárazodás hatására számos a vizes élőhelyekhez kötődő ritka növény és állatfaj tűnt a területről, mint a korábban gyakori tőzegmohafajok, ritka moha-, gomba-, rovar-, és madárfajok (pl. fekete gólya).

Milyen megoldást alkalmaztunk? Az egykori állapotra a korabeli úrbéri térképek és légifelvételek alapján lehetett következtetni. A jelenleg is működő mesterséges vízelvezető árkok 4 db földdugóval elzárásra kerültek, így a víz ismét a területen marad. A terület vízháztartásának gyorsabb helyreállását segítendőn a fátlan foltokban 18 db kisebb mélyedést hoztunk létre. A jelenleg is meglévő kimagasló természeti értékkel bíró tőzegmoha foltokat a vaddisznók általi túrás veszélyezteti, ezért a foltok mintegy 400 folyóméter hosszban bekerítésre kerültek. Végül az erdő kisebb részein a humuszréteg eltávolításával, úgynevezett minerális talajfelszíneket hoztunk létre 3db 1000 m2-es területen, melyek a különböző moha-, tőzegmoha-, páfrány-, körtike-, korpafű fajok megtelepedését segítik elő.

Nádasdi-fennsík | Lápok | Patakok | Holtfa | Ritka fafajok ültetése | Hangyaboly | Madár- és denevérodúk | Lágyszárú növények | Madárvédelem | Tavak